Október 25-én nagyszabású nemzetközi konferenciára került sor, melynek fókuszában a társadalmi emlékezet került. A konferencia első szekciójában az 56-os események romániai kihatását, visszhangját járta körül. Gabriel Andreescu, emberjogi aktivista, a Bukaresti Egyetem tanára előadásában megemlékezett Mihnea Berindei történészről, aki a román-magyar megbékélés lelkes értelmiségi képviselője volt. 1956 után több olyan kezdeményezés is fűződik nevéhez, amely ezt volt hivatott megvalósítani. Gabriel Andreescu előadásában áttekintette ezeket a kezdeményezéseket, egészen az 1989-es Budapesti nyilatkozattal bezárólag. A témához kapcsolódva részleteket olvasott fel a Szabad Európa Rádióban elhangzott hallgatói levelekből, amelyek román részről a magyar forradalmat éltették. Ezt követően Jánosi Csongor, történész „Az 1956-os forradalom szerepe a magyar-román állambiztonsági és belügyi együttműködések alakulásában” címmel tartott előadást, melyben egy-egy konkrét eseten keresztül mutatott rá arra, hogy a kölcsönös bizalmatlanság ellenére gyakran osztottak meg egymással információkat. A szekció utolsó hozzászólójaként Ioana Boca, történész a romániai eseményeket elevenítette fel, kiemelve, hogy Romániában tömegrendezvényre tulajdonképpen csak Temesváron került sor, ugyanis az állambiztonsági szervek rendkívüli figyelmet fordítottak és a legkisebb jelre is azonnal lecsaptak úgy Kolozsváron, mint Bukarestben. Ebből is adódik, hogy a romániai megtorlások sokkal jelentősebbek voltak, mint az utcai megnyilvánulások azt alátámasztották volna. 1956 októbere és 1963 decembere között 25 ezer személy került börtönbe, további négyezer főt ítélet nélkül internáltak, de nagyon sok ítéletet polgári perben többnyire gazdasági bűncselekménynek álcázva hoztak meg politikai indítékból. 1957 és 1959 között 45 főt végeztek ki ún. államellenes tevékenység miatt.
A konferencia második szekciója az egyház és állambiztonság kapcsolatát boncolgatta az ötvenes-hatvanas évekhez kapcsolódóan. Hatos Pál a vatikáni Ostpolitik kapcsán tért ki a hatvanas évek pápai államának hivatalos politikájára, amelyet egyrészt a nyugat-európai baloldali mozgalmak hatásaként, másrészt 1956 következményeként értelmezett. Ezt követően Cosmin Budeancă Márton Áron 1955. januári szabadulását követő két évet tekintette át, a börtönből történt szabadulását követő bukaresti kényszertartózkodáson át egészen a gyulafehérvári püspöki székbe történő visszatértéig, amely azonban továbbra is házi őrizetet jelentett a püspök számára. Ebben a szekcióban szólalt fel Konrad Bialecki, a lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottság alelnöke, aki a lengyel katolikus egyház vezetésének kicseréléséről/lefejezéséről tartott előadást. Párhuzamot vont ugyanakkor a különböző egyházi vezetők kommunista állambiztonsággal szembeni fellépése kapcsán, megemlítve Márton Áron püspököt, Mindszenty József bíborost és Stefan Wyszynski bíborost.
A konferencia zárásaként Társadalmi emlékezet címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor, melyen felszólalt Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság alelnöke, Ioana Boca, a máramarosszigeti Memorialul Sighet múzeum munkatársa és Nagy Mihály Zoltán, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum külső szakértője, akik mindenekelőtt saját intézményeiken keresztül mutatták be a társadalmi emlékezet intézményeit. Máthé Áron a kutatómunkát és annak eredményeit helyezte előadása középpontjába, Ioana Boca az évi 75 ezer fős látogatói létszámot emelte ki, Nagy Mihály Zoltán pedig Áron püspök életének gyerekek körében nyári táborokon keresztül történő megismertetését. A beszélgetéshez hozzászólt Csendes László, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) alelnöke is, illetve a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Diaszpóra Emlékét Őrző Intézmény (IICCMER) munkatársa, Cosmin Budeancă is. Előbbi a CNSAS szerepét említette, kitérve az ÁBTL-lel meglévő együttműködésre, utóbbi pedig az IICCMER azon törekvését mutatta be, hogy a Terror Házához hasonló múzeumot szeretnének a közeljövőben létrehozni.
